A Márton-nap hagyománya egy jelentős magyar ünnep, ami Szent Márton, a jótékony római katona és püspök emlékére jött létre, aki a középkorban az egyik legnépszerűbb szentté vált. Ez a nap november 11-ére esik, amikor a hagyományok szerint megkezdődik az adventi időszak előtti utolsó nagy mulatozás, evés-ivás.

Szent Márton a Római Birodalom Pannónia provinciájában, Savariában (a mai Szombathelyen) született. Híres volt jótékony tetteiről: a legismertebb történet róla az, amikor a köpenyét kettévágta és a felét egy fázó koldusnak adta. Később püspökké szentelték, és a legenda szerint a libák közé bújt, hogy elkerülje a tisztséget, de a libák hangos gágogásukkal elárulták, hol rejtőzik. Ez a történet ad magyarázatot arra is, miért vált a liba a Márton-napi ételek központi elemévé.

Márton-napi szokások és hagyományok

A középkor óta ez a nap fontos dátum volt Európa-szerte. A mezőgazdasági munkák befejeztével és az adventi böjt előtt sok helyen tartottak ünnepségeket, bálokat és lakomákat. Magyarországon különösen vidéken erős ez a hagyomány, amikor az ünnepi étkezés mellett különféle népszokások is kapcsolódnak a jeles naphoz. Egy mondás szerint: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik.”

Az emberek gyakran különféle jóslatokkal, népi hiedelmekkel is próbálták megjósolni az időjárást vagy a következő év termését.

A Márton-napi liba- vagy disznózsír kenése a ház ajtajára szerencsét és bőséget hozott a ház lakóinak. Ugyanez igaz a háziállatoknál: sok helyen a jószágot is megkenték zsírral, hogy egészségesek és termékenyek legyenek a következő évben. Úgy tartották, hogy aki Márton napján megáldja a jószágait vagy megszentelt vízzel hinti meg őket, az megóvja őket a betegségektől a téli hónapok során.

Az időjárás megfigyelése is fontos eleme az ünnepnek. Ha ezen a napon esik az eső, úgy tartották, hogy enyhe tél lesz, ha száraz az idő, akkor viszont kemény tél várható. Például, ha Márton napján havazik, az a mondás szerint hosszú telet jelez.

“Márton napján, ha a lúd jégen áll, karácsonykor sárban botorkál.” Ez azt jelenti, hogy ha Márton-napkor hideg van és esetleg már fagy, akkor enyhe karácsony várható, míg ha ezen a napon enyhe az idő, akkor hideg, havas karácsony következhet.

A liba mellcsontját gyakran felhasználták időjárásjóslásra. Megvizsgálták a csont színét, amelyből megpróbálták megjósolni a tél hosszát és keménységét. Ha a csont fehér és vastag, hosszú, havas tél várható; ha vékony és barnás, akkor enyhébb idő lesz.

Márton-napi menü

Az egyik legismertebb Márton-napi étel a libasült, ami nemcsak a legendára vezethető vissza, hanem gyakorlati okai is voltak. A középkorban a libák és a különféle baromfik ilyenkor kerültek a gazdák asztalára, hiszen ezek az állatok a téli hónapokban nehezen tarthatók el. Így a gazdák ezen a napon vágták le az állatokat, és nagy lakomát rendeztek. Ma is elterjedt hagyomány, hogy ilyenkor a menü libasültet, libamájat, vagy más libából készült ételeket tartalmaz, gyakran burgonyával, lilakáposztával és borral kísérve.

A hagyomány szerint a bőséges étkezés és ivás egyfajta szerencsehozó szertartás is volt, amellyel a következő évi jó termést és bőséget próbálták elősegíteni.

Márton-napi bor

Ez a nap egyben a friss újbor kóstolásának időszaka is. Régen a borászok ezen a napon ízlelték meg először az új bort, hogy felmérjék az évjárat minőségét. Az ünnepi libasültet gyakran újborral kísérik, amely a szüret utáni első bor, így Márton napja a borosgazdák számára is fontos esemény. Ha valaki Márton-napon kóstolta meg az új bort, azzal elvileg szerencsét és jó egészséget biztosított magának a következő évre.

Napjainkban is sok helyen tartanak Márton-napi fesztiválokat és bálokat, ahol libás ételeket és újborokat szolgálnak fel. Sok magyarországi település szervez Márton-napi programokat is, ahol a résztvevők gyertyákkal, lámpásokkal vonulnak végig az utcákon, megidézve ezzel az ünnep régi hangulatát. Éttermekben és otthon is gyakoriak a Márton-napi menük és a libás ételek, amelyek nemcsak finomak, de az ünnepi hangulatot is meghozzák.

Márton napjának hagyománya izgalmas része a magyar kulturális örökségnek, amely emlékeztet bennünket a közösségi összetartozásra, a természet tiszteletére és az évszakok körforgására.

Kedveled a hasonló cikkeket? Akkor nézz szét Vegyesfelvágott rovatunkban! Kattins ide!