Szabadtartású csirkék, boldog csirkék, depressziós csirkék… van minden, mint a búcsúban. De komolyra fordítva a szót: a magyarok egyenesen odáig vannak a csirkehúsért, ami egyébként nagyon is egészséges.

Már amelyik.

Megvallom őszintén, amennyire lehet, én is igyekszem visszafogni a húsfogyasztásomat (heti 1, max 2 csirkére), és többször én is összezavarodtam a pultnál. Most akkor GMO-menteset vegyek vagy szabadtartásút? Vagy maradjak a GMO-snál, és legyek jó barátja a pénztárcámnak? 

De vajon a GMO-s tele van nyomva hormonokkal, és kamionos csöcsöm nő tőle? 

Nem szeretem a rejtélyeket, és nem akarlak titeket sem homályban hagyni, úgyhogy kutakodni kezdtem kicsit a témában.

GMO vagy nem GMO?

Nagyon röviden kitérek gyorsan a GMO kérdéskörére.

Mit is jelent ugyanis a GMO? Genetikailag módosított. A génmódosítást az ember már nagyon hosszú évszázadok, sőt évezredek óta műveli, hiszen így lesz egy növénynek például kevesebb a vízigénye (tehát jobban tűri a szárazságot), kevesebb termőterületre van szükség és még sorolhatnánk.

Ha tehát GMO-mentes húst választunk, az annyit jelent, hogy genetikailag nem módosított szójával etették az állatot, aminek az eddig ismert kutatások szerint semmilyen hátránya nincs. A csirke ugyanúgy lebontja, fehérjét épít belőle mint a GMO-s szójából.

A GMO-menteset sokan a szabadtartás, a biogazdálkodás és a boldog csirke szinonimájaként értelmezik, pedig nem más, mint egy baromi ügyes marketinges trükk.

Tehát visszatérve arra a közjátékra, hogy ott állok a fejemet vakargatva a húsospult előtt, akkor a GMO-s csirke mellett tenném le a voksomat.

Antibiotikumok és hormonok nyomában

A magyar jogszabályok szerint nem lehet használni hormonokat a csirke növekedéséhez. Antibiotikumot hellyel-közzel: megelőzési céllal, és állatorvosi felügyelettel.

Persze ezt az átlag olvasó (én is) kételkedve fogadnám. Hiszen ki áll mellettük, ki ellenőrzi őket?

Csakhogy: az antibiotikum DRÁGA.

Meglehetősen sok Deák Ferencet kellene tehát virítania annak, aki alkalmazza. Ráadásul tényleg nagyon macerás megfelelni a jogszabályoknak, hiszen ki kell várni az időt, amíg kiürül a szervezetből az anyag, hiszen ha a hatósági ellenőrzés során antibiotikum-maradványokat találnak, akkor ott bizony feljön a piros zászló.

Mitől szabadtartású egy csirke?

Itthon, Magyarországon jellemzően brojler (nem bojler) csirke van, amit hústermelésre tenyésztettek: fele annyi idő alatt fel lehet őket hízlalni vágás súlyúra. És itt jön képbe a finoman szólva sem etikus történet, amitől minden csirkehús fogyasztónak (nekem is) lesül a kép a bőréről.

Jellemzően nagyon kis helyen nevelik őket – 1 nm-en 60 csibét -, a csőrüket pedig megcsonkítják. A gyorsabb növekedés érdekében indító tápkeveréket kapnak, és mivel alig mozognak, hiszen nincsen hol, gyorsan elérik a fent említett vágósújt. (Most komolyan: te szeretnél így élni?)

Épp ezért mondják ezekre a csirkékre, hogy a húsuk íztelen és vizes. De miért veszi őket akkor mégis mindenki? Bingó: azért mert sokkal olcsóbbak, mint a tanyasi csirkék.

Egy szabadtartású csirke esetén nagyon kemény jogszabályoknak kell megfelelni: megvan, hogy hány négyzetméter helyet kell hagyni az állatoknak és milyen takarmánnyal etethetik őket ez csak gabonából állhat, szóját csak kiegészítésként alkalmazhatnak.

A takarmány ezenkívül semmilyen indítót, mesterséges anyagot és állati eredetű fehérjét nem tartalmazhat. Mivel ezek a csirkék sokat mozognak a vágási súlyt kétszer annyi idő alatt érik el.

Etikusabb, de katasztrófához vezetne

Húsfogyasztóként, ugyanakkor állatbarátként személy szerint elítélem a brojler csirke tartását. Azonban az éremnek két oldala van: és sajnos ha csak az egyik oldalt nézzük, az teljes egészében fenntarthatatlan.

Ha minden európai, beleértve mi magyarok is, egyik pillanatról a másikra átszoknánk a tanyasi, szabadtartású csirkékre, az jelentősen megnövelné az ökológiai lábnyomunkat, de nem biztos, hogy erre pont a brojler csirke a legjobb megoldás.

Persze nem azt mondom, hogy egyből le kell mondanunk a (csirke)húsról, és mindenki legyen vegán (én sem tudnék). De egy kicsit megerőltetve magunkat, apránként, kis változásokat is lehet eszközölni.

Például ehetünk kevesebb húst, kipróbálhatjuk az alternatív fehérjeforrásokat, valamint vásárolhatunk helyi termelőktől. Hiszen így megbízható forrásból juthatunk minőségi alapanyagokhoz. Ezek a kis lépések pedig segítenek abban, hogy az állatoknak is jobb helye legyen a Földön.

Szerző: Horváth Tomi