Itt a szüret ideje, Aszófőn Krisztiék is kifújták a szakma orrát, így adta magát a boros téma.
Úgyhogy le is csapjuk a magaslabdát, méghozzá a natúr borral, hiszen a kézműves sör után most ez a legnagyobb, alkoholos gasztro-hype.
De vajon csak üres marketing duma az egész vagy komoly szakértelem van mögötte? És ami talán még fontosabb: érdemes-e megkóstolnod?
Viszont kezdjük is az elején, kerüljünk kontextusba és tisztázzuk le az alapfogalmat.
Mi a túrót is jelent a natúr bor?
Na, már itt bajban vagyok. Nehéz ugyanis megfogalmazni, hiszen nincsenek iparági ítenerek, ami alapján be lehetne kategorizálni, hogy mitől is natúr egy natúr bor. Épp ezért a leghelyesebb, ha úgy definiáljuk: az a bor, ahogy öregapáink anno készítették. (Nem, itt nem azokra az instant gyomorfekélyekre gondolok, amikkel a szomszéd Józsi bácsi meg szokott kínálni.)
A natúr bor tehát kevés gépi, de annál több hagyományos beavatkozást takar.
A másik fontos dolog, amit a natúr borokkal kapcsolatban érdemes kiemelni, hogy nem szabad a szőlőt permetezni, illetve különböző kémiai, biológiai folyamatokkal beavatkozni a termesztésbe. Ehelyett úgynevezett biodinamikus, magyarul természetes módszereket kell alkalmazni.
Ha most arra gondolsz, hogy ebből bizony egy zavaros, szűretlen bor készül, akkor jó helyen kapisgálsz.
Nem szabad ugyanis sem deríteni, sem szűrni, adalékanyagot, sőt ként is csak nagy sóhajok és könnycseppek közepette szabad csak hozzáadni.
A holisztikus mezsgyén haladva
Itt fognak a racionális emberek meghűlni, ugyanis a natúr borok készítése során egyfajta hitet, filozófiát kell követni.
Abban egyet tudunk érteni, és így talán megvan a közös halmaz, hogy az ember a mikro- és makrokörnyezetében természeti lényként van jelen.
Genetikailag kötődünk a természethez, az erdőkhöz, a Földhöz és mint természeti lények, a bioritmusunkat bizony számos dolog befolyásolja.
Ilyen a holdtölte, az évszakok, de még akár a holdállások is. Ha pedig az egyensúly egyszer felborul, akkor az elindít egy egész lavinát, a rossz alvástól kezdve a legyengült immunrendszeren keresztül a gyulladásos folyamatokig.
No de térjünk vissza a szőlőre!
Önzőség lenne azt gondolni, hogy ha mi, élő organizmusokként így viselkedünk, más, szintén élő organizmusok (jelen esetben szőlőtőkék) nem. Épp ezért kell tehát egyfajta átfogó szemléletet alkalmazni a szőlő termesztése során, és visszatérni a régi, ősi gyökerekhez.
Hagyományos vs. natúr
A klasszikus borok előállítása során kulcsfontosságú maga a technológia, hogy minél csillogóbb, áttetszőbb, ízesebb és kifinomultabb legyen a bor. Ehhez pedig bizony be kell vetni mindent.
Ettől lesznek a hagyományos borok csillogóak, és nagy volumenben is termelhetők, hiszen ha megveszel 2-3 palack ugyanolyan márkájú bort, az takkra ugyanazt az ízvilágot hordozza magában. Nem hullámzó tehát a minősége, hanem egyenletes, tömegesen termelhető és eladható.
No, ilyet a natúr borok esetében nem lehet tapasztalni. Két, ugyanolyan évjáratú palack is lehet totál különböző, így kicsit mindegyik olyan, mintha vakon ugranál bele az ismeretlenbe. Lehet, hogy egy igazi ízorgiában lesz részed, de az is lehet, hogy még Józsi bácsi gyomorsav serkentőjét is visszasírod. (Jó ez persze barokkos túlzás.)
Mindazonáltal ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, külföldön, az olyan, sokkal nagyobb múlttal rendelkező bortermelő országokban, mint Olaszország vagy Franciaország a natúr boroknak hatalmas rajongótáboruk van.
Szóval: érdemes-e kipróbálni?
Ha van rá lehetőséged, mindenféleképpen. A natúr bor sokkal inkább egy ideál, egy filozófia, amire nemcsak az ízlelőbimbóid, de az egész tested is reagál. És nem feltétlenül arra gondolok, hogy becsiccsentesz tőle, sokkal inkább arra, hogy a szervezeted megérzi azt, hogy ez valami teljesen más, ez valami különleges. Ráadásul, ahogy feljebb is olvashattad, nem tartalmaz semmilyen mesterséges adalékanyagot (még cukrot sem, és ként is csak elvétve vagy minimális mennyiségben).
Szerző: Horváth Tomi