K A P O L C S I K U M – Családi Birtok és Műhely
Szörp * Lekvár * Gyümölcslé
Vállalkozásunk 2011 óta működik. Mára 7 ha gyümölcsöst művelünk és a megtermelt gyümölcsöket dolgozzuk fel és értékesítjük az ország egész területén.
A Kapolcsikum Birtok jelenleg több mint 8ha-nyi területből áll. Csak gyümölcskultúrákkal foglalkozunk.
A leszüretelt gyümölcsöket válogatás és magozás után saját hűtőkamrában tároljuk, így az egész éves feldolgozás biztosított.
Nem célunk, hogy tömegterméket állítsunk elő és jelen legyünk a nagy áruházláncok polcain, inkább a lehető legjobb minőség előállítása a cél, hogy a törzsvásárlók köre tudjon bővülni.
A gazdaság működtetésénél fontos számunkra a fenntarthatóság. Ennek érdekében a virágzó ültetvényeken méhészekkel működünk együtt, a jobb beporzás érdekében, a fagyasztókamra nagy energia felhasználására napelemet telepítettünk, a kevesebb gépi kaszálás érdekében a
gyümölcsösben birkák legelnek.
A saját webshopunkon értékesítjük a termékeinket, melyeket kisebb kávézókban és delikátesz boltokban is meg lehet találni, valamint az országban több vendéglátóhely is előszeretettel készít a Kapolcsikum szörpökből házi limonádét.
A karácsonyi időszakban termékeinkből ajándékcsomagokat készítünk, melyeket más cégek nagy szeretettel választanak céges ajándékokat a különlegessége miatt.
2024-től több szálláshely is egyedi logózott Kapolcsikum lekvárokkal várja pihenni vágyó vendégeit. A reggeli kosarak, vagy VIP vendégek bekészített ajándékaként is előfordulnak a termékeink.
A választásunk a következő fajtákra esett:
MEGGY: Éri bőtermő, Újfehértói fürtös
MÁLNA: Fertődi zamatos
KAJSZIBARACK: Ceglédi piroska, Orange red
ALMA: Luna, Rosella, Bonita
BODZA: Haschberg.
BIRSALMA: Cydora Robusta
Egyszer volt hol nem volt…. És tényleg kezdhetném így a történetünket.
A Kapolcsikum története 2011-ben kezdődik. Volt egy fiatal szerelmes pár Ivett és Attila. Ivett ekkor volt 19 éves egy francia-magyar kéttannyelvű gimnázium diákja az érettségi előtti évben. Attila 25 éves, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem történelem-hittan szakos hallgatója, és épp a Coca Cola HBC Magyarország Kft árufeltöltő alkalmazottja.
Nah itt indult minden.
Két főhősünk ekkor még csak egy éve ismerték egymást. Ivett szorgalmasan tanult (itt jegyzem meg kitűnő tanuló), Attila érdeklődése az értékesítés terén ekkor fogalmazódott meg.
Attila egyszer csak gondolt egyet (ezek a hirtelen ötletek a mai napig igen gyakran előfordulnak) és azt találta ki, hogy értékesíteni akarna valami sajátot. Attila szülei ekkor már 12 éve foglalkoztak bodzaültetvénnyel, de nem más célból, minthogy a termést értékesítették egy-egy felvásárlónak. Gyümölcs feldolgozás terén nem volt semmi múltunk. Az első termék, amit anyukám a mai napig megemleget az 120 liter bodzavirág szörp.
Se receptünk, se tapasztalatunk, se eszközünk nem volt és egy szombati reggelen elkérve a szüleim autóját elmentünk Veszprémbe a Tesco áruházba cukrot venni. Útközben Attila nagynénje esett útba és megálltunk nála, aki megkínált bennünket a saját bodzavirág szörpjével. Nagyon ízlett így elkértük a receptet és egy hordót, amiben elkészíthetjük a szörpöt. A recepttel a kezünkben vásároltuk meg a szükséges mennyiségű cukrot és citromot.
Hazaérve elmentünk és szedtünk bodzavirágot a patak parton. Összeállítottuk a szörp alapját. Ekkor következett 4 nap, míg vártuk, hogy elkészüljön. A 4 nap alatt vásároltunk az interneten üvegeket, töltőberendezést… Az összköltségvetésünk ekkor 210 ezer forint volt. Elkészült a bodzavirág szörp, bepalackoztuk és rettentő boldogok voltunk.
2011 júliusában a Művészetek Völgyén volt a debütálás. Pár üveg szörpünk maradt. Óriási szenzáció volt számunkra. Attila ekkorra már feljebb lépett a ranglétrán és már üzletkötő pozícióban dolgozott. Balatonfüreden egy pici pékségbe (Aranycipó Pékség) látott kistermelői termékeket egy polcon. Bátorkodott és megkérdezte, hogy esetleg nem hozhatná-e oda a mi termékeinket is. A válasz igen volt. Ez a kapcsolat több éven keresztül megmaradt Ibolya nénivel és nagyon jól működött.
Ekkor már nyár vége volt, a gyümölcsszezon vége. Nem volt más gyümölcs ekkorra, mint bodzabogyó. Nah hát mi azt is szedtünk a patak parton. Borzasztó munka bolt lebogyózni. A mai napig a szemem előtt van, ahogy ülünk apukám műhelyében és villával bogyózzuk a fürtöket. Minden tiszta bogyó, a kezünk lila, kint sötétedik és mi csak csináljuk és csináljuk. Vettünk egy kicsi passzírozó gépet, amit aztán kinyírtunk, mert a kiló és a gép teljesítménye nem fért össze.
Lett bodzabogyó szörp is, társult hozzá mindenféle őszibarackoskörtésbodzásszőlős lekvár is. Mindent mindennel összefőztünk, amit csak találtunk, kaptunk… Őszintén el sem hiszem, hogy milyen ízek születtek.
Itt zárult le a 2011-es év.
És ahogy jöttek az évek, jöttek Attila újabb tervei. Közben én leérettségiztem (két lekvár főzés közben) és a Veszprémi Pannon Egyetem nemzetközi tanulmányok szakos hallgatója lettem. Attila továbbra is a Coca Cola alkalmazottja volt. Össze is költöztünk Kapolcson, majd 1 évig Veszprémben laktunk és következett 7 év Nagyvázsonyban albérletben.
Emlékezetes évek következtek.
2012-ben felújíthattuk a nagymamám réges-régi nyári konyháját. Az lett a feldolgozó műhelyünk. Ebben az évben májusban telepítettünk 120 tő bodzavirágot, hogy majd a következő években ne kelljen a patak mellől szednünk a bodzavirág szörphöz az alapanyagot. A másik nagymamámtól megkaptunk egy 4,6 hektáros földet, ahol az unokatestvéremmel közösen létrehoztuk az első nagy ültetvényünket: 2 hektár feketebodzát és 2 hektár meggyet ültettünk. Borzasztó nagy munka volt, be kellett keríteni, meg kellett trágyázni a földet, megszervezni a tövek vásárlást, elhozatalát… mindezt úgy, hogy nem volt még egy kapánk sem. Úgy kértünk mindent a szüleinkről.
2013: És a fekete leves ekkor kezdődött. Kapálni kell. 1500 db bodzatő, 950 db meggy fa. És mi kapáltunk. Volt a kezünkön vízhólyag bőven. De egy percét sem bánjuk és mosolyogva tekintünk vissza ezekre a pillanatokra. Amikor ez egyetemi óráim után, Attila és Gábor (az unokatesóm) munka után este 5-6 között indultunk Veszprémből Vigántpetendre kapálni, majd 8 óra körül értünk haza. Szép emlékek ezek.
És jött Attila következő ötlete: ültessünk málnát, mert az olyan jól megéri… Hát ültettünk belőle egy hektárt. Őszintén megvalljuk, a málna ültetvényünknek igen kemény első évei voltak. Sikerült úgy elhanyagolnunk (hozzáteszem ez a hozzá nem értésünk miatt volt), hogy akkora gaz volt benne, a málna töveket nem lehetett látni. Elkeserítő látvány volt, de kihámoztuk az egész ültetvényt a gazból.
A szörpök és a lekvárok készítése töretlenül zajlott. Jártunk piacra, keresünk viszonteladókat, kóstoltatni jártunk delikátesz boltokba, hotelekbe, rendezvényekre. A piacozást hamar feladtuk, mert nem szerettük elmondani egy délelőtt alatt 70-szer, hogy hogyan késztjük a barack lekvárunkat és hogy az éppen érdeklődő háziasszonyok hogyan készítik a sajátjukat. Zombik lettünk minden alkalom után. Ezért új alternatívát kellett keresünk. Jöttek a boltok, éttermek, büfék és a jobbnál jobb kapcsolatok. Máig hálásak vagyunk értük és a kapcsolat is él a vendéglátósok nagy részével.
Az ültetvényeink sorsa úgy alakult, hogy megvásároltuk az unokatestvérem részét és mára 7,5 hektár gyümölcsösön gazdálkodunk Attilával. Vannak kultúrák, amelyeket már újak váltottak fel, a málna ültetvény felétől megváltunk, mert hiába lett volna termésünk, nem tudtunk ennyi embert találni a szüreti időszakban, hogy le tudjuk szüretelni. Ez a probléma minden nyári szezonban aktuális. Nehéz helyzet. (erről külön fejezetet tudnánk írni)
2015 komoly év volt. Időközben lediplomáztam, nemzetközi kapcsolatok szakértő vagyok. Egy percet sem dolgoztam a szakmámban. Ettől az évtől kezdve Attila már nem volt alkalmazásban sehol. A magunk urai lettünk. Októberben összeházasodtunk ( http://zsoltkardos.hu/index.php/ivett-es-attila/#prettyPhoto ),majd 2017-ben kiscsalád lettünk, megszületett a kislányunk Luca és születése után egy héttel 500 darab almafa is érkezett a gazdaságunkba.
2017-ben kezdtük el életünk egyik legmeghatározóbb dolgát: a saját otthonunk építését. (egyszer majd írok egy építkezős blogot is, annyi mondanivalónk van ezzel kapcsolatban is).
Szépen nőttek a gyümölcsösök, dolgoztunk rajtuk jó sokat, belemásztunk nyakig egy ház becsületes építésébe. Mert hát mi olyanok vagyunk, ha csinálunk valamit, azt jól akarjuk csinálni és ezért épült fel ez a házikó oly sokára (4év).
Az elmúlt 10 évben nagyjából minden megvalósított tervünk önerős volt. Egy nyertes pályázat, de még nem lezárt pályázat van mögöttünk. Fiatal mezőgazdasági termelők támogatásában részesültünk 2018-ban. Ez a pályázat a feldolgozó üzemünk megújítására íródott, megannyi fejlesztéssel, marketinggel benne.
2019 volt az az év, amikor kiscsaládból nagyobb család lettünk, megszületett második gyermekünk Andris. Cukik ezek a gyerekek, de melós, nagyon melós mellettük dolgozni. Szerencsém van, mert vállalkozó anyuka lehetek, ennek megannyi előnyével, és sok lelkiismeret furdalással. Nekünk van két valódi, cuki muki gyerekünk, de van egy harmadik is; a vállalkozásunk. Ez a három gyerek nehezen, de összecsiszolható.
2020: annyira kontrasztos egy év volt. Ahogy indult tökéletes volt, majd jött a COVID 1. hulláma, ahol teljes kétségbeesés volt. Egy szalmaszálunk maradt, az éppen elkészült webshopunk. Míg mi az értékesítésünk 95%-át vendéglátóhelyeken végeztük, és azoknak be kellett zárniuk és nagy bánatunkra Húsvétkor is zárva kellett lenniük, nagy bajban éreztük magunkat. Mindenféle gondolatok megfordultak a fejünkbe. Mit hagyjunk későbbre, mit függesszünk fel azonnal, hol húzzunk a gatyaszíjon… Mi már januárban elkezdtünk szervezni egy webshopot, ami hatalmas szerencsénkre márciusra el is készült. Ez lett az értékesítési felületünk. Egyből mélyvíz a webshopnak is és nekünk is. De fantasztikusan működik hála nektek, akik használjátok. Pandémiához tartozik, hogy ebben az éveben a tavaszi fagyok elvitték a málna termésünk 90%-át és a kajszi barack 100%-át. A linken olvashatjátok ezzől szóló előző blog bejegyzésünket: https://kapolcsikum.hu/2020/03/24/kapolcsikum-es-a-covid-19/ Meghibásodott a fagyasztókamránk, ahol fél milliós volt a javítási költség. Köszönjük. Hát innen lehet nagyot ugrani, mert innen már nem volt lejjebb.
A nyár eszeveszett volt. A Balaton part dübörgött, rengeteget dolgoztunk. Szuper meggyszezont tudhatunk magunk mögött. A lehető legtöbb gyümölcsöt tudtunk feldolgozni, lefagyasztani, értékesíteni. Jó évet zártunk. Nincs panasz.
Összességében ha a mi vállalkozásunk elmúlt 10 évét nézem, nem panaszkodhatom. Egészségben tudtuk csinálni mindezt. Mindezt, amink most van becsületes munkával, szó szerint verítékkel, (részemről könnyekkel is) valósítottuk meg. Méltán vagyok büszke magunkra és hálás mindazoknak akik úgy érzik részesei ennek a sikernek, azért mert támogattak, vagy azért mert éppen nem támogattak, vigyáztak a gyerekeinkre, vagy éppen főztek nekünk és még sorolhatnám.
Emberek vagyunk mi is és hibázunk, de tudunk elnézést kérni. Van úgy, hogy mi sem értünk egyet és van hogy vitába szállunk a magunk igazáért. Elfáradunk, de megyünk előre, mert szeretjük a munkánkat. Szeretjük azt, hogy nem kell másnak elszámolnunk, hogy a tetteinkért mi felelünk, hogy ésszel csináljuk azt, amit eltervezünk. És szeretjük, hogy mindezt közösen csináljuk. Attilával mi ketten alkotunk egyet. Mindenkinek megvan a maga feladata, de egyikünk sem tudná ezt egymaga csinálni és ez így tökéletes. Ezért tudunk előre menni, fejlődni, mert tudjuk, hogy mik a határaink, mik a reálisan elérhető célok, és mert a földön járunk.
És most kíváncsian várjuk az előttünk álló 10 évet, hogy majd egyszer erre a pillanatra tekintsünk vissza. A gyerekeink akkor 14 és 12 évesek lesznek. Nincs az olyan messze. Igyekeznünk kell, mert megszámlálhatatlan új ötletünk van. Várjuk, hogyan fogadjátok az újdonságainkat.
8293 Vigántpetend Ady utca 7. (személyes vásárlás telefonon előre egyeztetett időpontban)
